A Zöld Küldetés Egyesület három tagja vett részt egy fél éves permakultúra-tervezői képzésen, ahol olyan kérdésekre kaptak jól hasznosítható gyakorlati válaszokat, hogy miként lehetünk aszályban is jó gazdái a területünknek és milyen egyszerű vízmegtartási lehetőségeink vannak?
„A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit” – így fogalmazta meg a permakultúra lényegét egyik elméleti megalapozója, az ausztrál Bill Mollison (forrás: Wikipédia; maga a kifejezés a permanent agriculture, vagyis az állandó mezőgazdaság összetételből származik).
Az elmúlt fél évben a Zöld Küldetés Egyesület három tagja – Farkas Barta Kata, Dudvai Márta és Virág Szilva – vett részt az Életfa Permakultúra által szervezett permakultúra-tervezői képzésen, amely tizenhárom elméleti órából és több gyakorlatból állt (helyszín volt a kecskeméti Erdőpark is), végül augusztusban egy tíznapos táborral zárult Terényben.
„A cél az volt, hogy belelássunk, miként tudjuk minél jobban segíteni a természet regenerálódását, például olyan vízmegtartó megoldásokat alkalmazni, amelyek révén kevesebb vizet kell felhasználni a kutakból. Fontos téma volt a talajok újraélesztése is. A permakultúra nemcsak a mulcsolásról szól, hanem a természettel való harmonikus együttműködésről, arról, hogy ne vegyünk el többet, mint amire szükségünk van, és lehetőség szerint mi emberek is adjunk a természetnek” – mondta el Kata.
A vízmegtartásra több mint húsz megoldást ismertek meg. A táj és az adott helyzet szerint rengetegféle vizes élőhelyet – tavakat, árkokat – lehet létrehozni. Kata szerint rendkívül tanulságos volt az a gyakorlatuk is, melynek során növényi hulladékot és lótrágyát is tartalmazó komposztot használtak melegvíz előállítására. Hihetetlennek hangzik, de a beinduló mikrobiológiai folyamatok révén a „komposztkazán” 70 Celsius fokosra melegítette a vizet.
„Ha megértjük a természet működését, és vele együttműködve tudunk élni, akkor ezeket a módszereket a mindennapokba átültetve sokkal kevesebb kárt fogunk okozni” – véli Kata. Számára a képzésben az tetszett a legjobban, hogy a tervezéshez kaptak olyan ötleteket, melyet akár egy kis kertben, vagy akár több hektáron is lehet alkalmazni.
„Megkapó volt, mikor bemutattak egy iraki projektet. A háborúban felrobbantott épületek romjain kezdtek el kertészkedni a reményvesztett emberek. Hihetetlenül előremutató, hogy ilyen viszonyok között is van remény. Persze, hogy nem adhatjuk fel mi sem a küzdelmet az Alföld elsivatagosodása ellen!” – jelentette ki a Zöld Küldetés Egyesület elnöke.
Képek forrása: kulkulfarmbali.com, aerroscape.artstation.com
